Hangos hétfő – Amorphis, Eluveitie koncertkritika

Mindig érdekes úgy elmenni egy koncertre, hogy tudja az ember: az lesz az egyik utolsó bulija az adott évben. Keserédes, viszont ezúttal örömteli volt számomra, ez volt az első olyan őszi-téli szezon 2020 óta, amikor végre nem állt a Covid-19 a koncertek útjába (igaz, közben sajnos csődbe mentek promóterek, koncerthelyszínek, illetve akadt olyan együttes is, amelyiket annyira padlóra küldte a pandémia, hogy amikor már el tudtak volna menni turnézni, addigra már elfogyott a pénz). Egy ilyen évet pedig pont egy olyan koncerttel kell lezárni, mint amilyen az Amorphis és az Eluveitie co-headliner bulija volt.

Ezúttal sikerült időben elindulnunk, benne volt a pakliban az is, hogy a Nailed To Obscurity első számára oda is érünk, azonban a forgalom nagyobb volt, mint amire számítottunk, igazából bármelyik útvonalat választhattuk volna, mindegyik be volt állva, így végül sajnos csak az utolsó három számra értünk oda. Mivel Csepel felé is kígyózott a kocsisor, így hirtelen azt hittem, hogy ezt a korábban nem tapasztalt nagy forgalmat talán éppen ez a koncert váltotta ki, azonban tévedtem. Legnagyobb meglepetésemre viszonylag kevesen voltunk a Nailed To Obscurityn, de az emberek lassú szivárgásának egyik oka lehetett, hogy a koncertre hétfőn került sor.

Nem ez volt az első alkalom egyébként, amikor a Nailed To Obscurityt élőben láttam: 2020-ban az Equilibrium és a Lord Of The Lost közös turnéján melegítették be a közönséget. Emlékszem, hogy akkor azt éreztem, hogy a Dürer Kert színpada kicsi és kevés nekik, és igazam volt: a Barba Negra Red színpadán most igazán jól mutattak (és természetesen jól is szóltak), illetve még a fénytechnikát mindenképpen kiemelném, az este folyamán szerintem náluk voltak a legjobb fények.

Setlist:

  1. Black Frost
  2. Protean
  3. Liquid Mourning
  4. Clouded Frame
  5. Desolate Ruin
@mytoucheblog

A Nailed To Obscurity nemrég intett búcsút a magyar közönségtől, de még hosszú az este, sok van hátra, gyertek a Barba Negra Redbe! 😁🤘🏻🔥 / Nailed To Obscurity just finished their set, but the night is long, still a lot to go, come and join us at Barba Negra Red Stage 😁🤘🏻🔥 #nailedtoobscurity #melodicdoommetal #deathmetal #concert #Budapest

♬ eredeti hang – mytoucheblog

A másodikként színpadra lépő Dark Tranquillity simán lehetett volna főzenekar is: a látványelemek náluk voltak a legprofibbak. A kivetítő és a LED poszterek tökéletes összhangban voltak az éppen aktuális számmal, remekül kiegészítették a műsort (ezt azért tartom fontosnak leírni, mert voltam már olyan koncerten, ahol abszolút felesleges elemnek bizonyult, elterelte sokszor az ember figyelmét és nem volt teljesen szinkronban a játszott dalokkal és a színpadon folyó show-al). Most láttam őket először élőben. Megdöbbentő volt számomra, hogy a frontembernek, Mikael Stanne-nak milyen “szomszéd fiús” beütése van. Ha teljesen ismeretlen lenne számomra a munkássága, akkor meg nem mondanám, hogy egy sikeres melodic death metal együttes frontembere. Náluk – a látványelemek mellett – az tetszett még, ahogy Mikael a közönséggel kommunikált: végig mosolygott, látszott, hogy nagyon élvezi. Ritka olyan zenészt látni, aki évtizedek óta űzi az ipart, de mégis olyan lelkesedéssel és odaadással fordul a rajongói és a közönség felé, mint ő.

Setlist:

  1. Identical to None
  2. Terminus (Where Death Is Most Alive)
  3. What Only You Know
  4. Atoma
  5. Nothing to No One
  6. Cathode Ray Sunshine
  7. Hours Passed in Exile
  8. Phantom Days
  9. Misery’s Crown

Az Eluveitie-t 2019 decemberében láttam először. Bevallom, akkor nem nyűgöztek le és meg sem vártam a koncert végét, viszonylag hamar hazamentem. Ez egyébként utána nem hagyott nyugodni, hiszen habár nem ismertem annyira a munkásságukat, de a “The Call Of The Mountains” visszatérő dal volt a lejátszási listámon. A sors iróniája, hogy egy pár hónappal később Fabienne Erni másik együttesének, az Illumishade-nek a PR-osa felkeresett, hogy van-e kedvem interjút készíteni az újonnan alakult együttes tagjaival. “Igazából a mester diplomám megszerzése miatt jött létre ez az együttes” – nyilatkozta akkor nekünk Fabienne. “Meg kellett alkotnom egy projektet és hozzá a zenét. Szóval rá voltam kényszerítve, ami viszont ebben az esetben a lehető legjobb volt! Nem hiszem, hogy lett volna bennem annyi kurázsi, hogy csak úgy, magamtól nekivágjak. Jót tett ez a külső nyomás. Valahogyan aztán mindannyian itt ragadtunk és folytatni akartuk.” Érdekesség, hogy az Illumishade másik alapítója szintén egy Eluveitie-tag, Jonas Wolf.

Nem tagadom, hogy az interjúnk után nagyon megkedveltem Fabienne-t, így tavaly nyáron alig vártam, hogy újra lássam őt az Eluveitie-vel és egyúttal az együttest is végre megszeressem, azonban valahogy akkor sem sikerült. (Magam se teljesen értem, hogy miért.) A fordulópontot viszont ez a koncert hozta el számomra. Sokkal látványosabb és összetettebb volt, mint a másik kettő, amit láttam, és az külön tetszett, hogy Fabienne most sokkal nagyobb szerepet kapott, mint korábban, ez kifejezetten jót tett a show-nak. Az együttes új tekerőlantosa, Annie Hurdy-Gurdy pedig letudta ezúttal debütálását a magyar fővárosban, és remek munkát végzett!

Setlist:

  1. Exile of the Gods
  2. Nil
  3. Deathwalker
  4. Epona
  5. Anu
  6. A Rose for Epona
  7. Guitar Solo
  8. Thousandfold
  9. Ambiramus
  10. Drum Solo
  11. King
  12. Breathe
  13. The Call of the Mountains
  14. Aidus
  15. Ategnatos
  16. Inis Mona

Az est záróakkordjaként lépett színpadra az Amorphis. Őket először a Nightwish 2015-ös budapesti koncertjén láttam, amikor is előzenekarként léptek fel. Akkor nem láttam túl sokat belőlük, mert elég hátul voltam, így már jó ideje rajta voltak a bakancslistámon, hogy végre láthassam(!) is őket. Ami engem a legjobban meglepett, az az, hogy a színpadi látványvilágot nem vitték túlzásba, ami azért egy ilyen kaliberű együttesnél enyhén szólva meglepő. Szó, ami szó, a fénytechnika a toppon volt, itt pedig kiemelném a piros és a kék fények ügyesen időzített váltakozását, ami időként “háromdés” hatást keltett, és kellemesen meg is szédítette az embert. Engem mindig lenyűgöz, amikor egy együttes képes a CD-minőséget a színpadra is kivinni és az Amorphisnál is egyértelműen ez a helyzet. Hihetetlen, hogy Tomi olyan természetességgel és lazasággal adja elő a dalokat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne és bárki képes lenne erre, közben pedig a színpadi jelenlétét nem spirázza túl és így is az ujja köré csavarja a közönséget. És habár a koncert elején hiányoltam a látványelemeket, a LED-falakat és hasonlókat, be kellett látnom: ezek csak rontottak volna az élményen.

@mytoucheblog

Thank you @amorphisband what a night! 🤘🏻🔥 #amorphis #concert #greatnight

♬ eredeti hang – mytoucheblog

Setlist:

  1. Northwards
  2. On the Dark Waters
  3. Death of a King
  4. Silver Bride
  5. Into Hiding
  6. Wrong Direction
  7. The Moon
  8. Seven Roads Come Together
  9. Black Winter Day
  10. My Kantele
  11. The Bee
  12. House of Sleep

A koncertről készült teljes galéria ide kattintva érhető el.

Fotók: Tepliczky Péter
Szöveg: Szeleczky Afrodite

Posted by

"I associate heavy metal with fantasy because of the tremendous power that the music delivers." - Christopher Lee

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.