Mindig érdekes úgy elmenni egy koncertre, hogy tudja az ember: az lesz az egyik utolsó bulija az adott évben. Keserédes, viszont ezúttal örömteli volt számomra, ez volt az első olyan őszi-téli szezon 2020 óta, amikor végre nem állt a Covid-19 a koncertek útjába (igaz, közben sajnos csődbe mentek promóterek, koncerthelyszínek, illetve akadt olyan együttes is, amelyiket annyira padlóra küldte a pandémia, hogy amikor már el tudtak volna menni turnézni, addigra már elfogyott a pénz). Egy ilyen évet pedig pont egy olyan koncerttel kell lezárni, mint amilyen az Amorphis és az Eluveitie co-headliner bulija volt.
Ezúttal sikerült időben elindulnunk, benne volt a pakliban az is, hogy a Nailed To Obscurity első számára oda is érünk, azonban a forgalom nagyobb volt, mint amire számítottunk, igazából bármelyik útvonalat választhattuk volna, mindegyik be volt állva, így végül sajnos csak az utolsó három számra értünk oda. Mivel Csepel felé is kígyózott a kocsisor, így hirtelen azt hittem, hogy ezt a korábban nem tapasztalt nagy forgalmat talán éppen ez a koncert váltotta ki, azonban tévedtem. Legnagyobb meglepetésemre viszonylag kevesen voltunk a Nailed To Obscurityn, de az emberek lassú szivárgásának egyik oka lehetett, hogy a koncertre hétfőn került sor.
Nem ez volt az első alkalom egyébként, amikor a Nailed To Obscurityt élőben láttam: 2020-ban az Equilibrium és a Lord Of The Lost közös turnéján melegítették be a közönséget. Emlékszem, hogy akkor azt éreztem, hogy a Dürer Kert színpada kicsi és kevés nekik, és igazam volt: a Barba Negra Red színpadán most igazán jól mutattak (és természetesen jól is szóltak), illetve még a fénytechnikát mindenképpen kiemelném, az este folyamán szerintem náluk voltak a legjobb fények.
Setlist:
- Black Frost
- Protean
- Liquid Mourning
- Clouded Frame
- Desolate Ruin
A másodikként színpadra lépő Dark Tranquillity simán lehetett volna főzenekar is: a látványelemek náluk voltak a legprofibbak. A kivetítő és a LED poszterek tökéletes összhangban voltak az éppen aktuális számmal, remekül kiegészítették a műsort (ezt azért tartom fontosnak leírni, mert voltam már olyan koncerten, ahol abszolút felesleges elemnek bizonyult, elterelte sokszor az ember figyelmét és nem volt teljesen szinkronban a játszott dalokkal és a színpadon folyó show-al). Most láttam őket először élőben. Megdöbbentő volt számomra, hogy a frontembernek, Mikael Stanne-nak milyen “szomszéd fiús” beütése van. Ha teljesen ismeretlen lenne számomra a munkássága, akkor meg nem mondanám, hogy egy sikeres melodic death metal együttes frontembere. Náluk – a látványelemek mellett – az tetszett még, ahogy Mikael a közönséggel kommunikált: végig mosolygott, látszott, hogy nagyon élvezi. Ritka olyan zenészt látni, aki évtizedek óta űzi az ipart, de mégis olyan lelkesedéssel és odaadással fordul a rajongói és a közönség felé, mint ő.
Setlist:
- Identical to None
- Terminus (Where Death Is Most Alive)
- What Only You Know
- Atoma
- Nothing to No One
- Cathode Ray Sunshine
- Hours Passed in Exile
- Phantom Days
- Misery’s Crown
Az Eluveitie-t 2019 decemberében láttam először. Bevallom, akkor nem nyűgöztek le és meg sem vártam a koncert végét, viszonylag hamar hazamentem. Ez egyébként utána nem hagyott nyugodni, hiszen habár nem ismertem annyira a munkásságukat, de a “The Call Of The Mountains” visszatérő dal volt a lejátszási listámon. A sors iróniája, hogy egy pár hónappal később Fabienne Erni másik együttesének, az Illumishade-nek a PR-osa felkeresett, hogy van-e kedvem interjút készíteni az újonnan alakult együttes tagjaival. “Igazából a mester diplomám megszerzése miatt jött létre ez az együttes” – nyilatkozta akkor nekünk Fabienne. “Meg kellett alkotnom egy projektet és hozzá a zenét. Szóval rá voltam kényszerítve, ami viszont ebben az esetben a lehető legjobb volt! Nem hiszem, hogy lett volna bennem annyi kurázsi, hogy csak úgy, magamtól nekivágjak. Jót tett ez a külső nyomás. Valahogyan aztán mindannyian itt ragadtunk és folytatni akartuk.” Érdekesség, hogy az Illumishade másik alapítója szintén egy Eluveitie-tag, Jonas Wolf.
Nem tagadom, hogy az interjúnk után nagyon megkedveltem Fabienne-t, így tavaly nyáron alig vártam, hogy újra lássam őt az Eluveitie-vel és egyúttal az együttest is végre megszeressem, azonban valahogy akkor sem sikerült. (Magam se teljesen értem, hogy miért.) A fordulópontot viszont ez a koncert hozta el számomra. Sokkal látványosabb és összetettebb volt, mint a másik kettő, amit láttam, és az külön tetszett, hogy Fabienne most sokkal nagyobb szerepet kapott, mint korábban, ez kifejezetten jót tett a show-nak. Az együttes új tekerőlantosa, Annie Hurdy-Gurdy pedig letudta ezúttal debütálását a magyar fővárosban, és remek munkát végzett!
Setlist:
- Exile of the Gods
- Nil
- Deathwalker
- Epona
- Anu
- A Rose for Epona
- Guitar Solo
- Thousandfold
- Ambiramus
- Drum Solo
- King
- Breathe
- The Call of the Mountains
- Aidus
- Ategnatos
- Inis Mona
Az est záróakkordjaként lépett színpadra az Amorphis. Őket először a Nightwish 2015-ös budapesti koncertjén láttam, amikor is előzenekarként léptek fel. Akkor nem láttam túl sokat belőlük, mert elég hátul voltam, így már jó ideje rajta voltak a bakancslistámon, hogy végre láthassam(!) is őket. Ami engem a legjobban meglepett, az az, hogy a színpadi látványvilágot nem vitték túlzásba, ami azért egy ilyen kaliberű együttesnél enyhén szólva meglepő. Szó, ami szó, a fénytechnika a toppon volt, itt pedig kiemelném a piros és a kék fények ügyesen időzített váltakozását, ami időként “háromdés” hatást keltett, és kellemesen meg is szédítette az embert. Engem mindig lenyűgöz, amikor egy együttes képes a CD-minőséget a színpadra is kivinni és az Amorphisnál is egyértelműen ez a helyzet. Hihetetlen, hogy Tomi olyan természetességgel és lazasággal adja elő a dalokat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne és bárki képes lenne erre, közben pedig a színpadi jelenlétét nem spirázza túl és így is az ujja köré csavarja a közönséget. És habár a koncert elején hiányoltam a látványelemeket, a LED-falakat és hasonlókat, be kellett látnom: ezek csak rontottak volna az élményen.
Setlist:
- Northwards
- On the Dark Waters
- Death of a King
- Silver Bride
- Into Hiding
- Wrong Direction
- The Moon
- Seven Roads Come Together
- Black Winter Day
- My Kantele
- The Bee
- House of Sleep
A koncertről készült teljes galéria ide kattintva érhető el.
Fotók: Tepliczky Péter
Szöveg: Szeleczky Afrodite
MyTouché Blog 