Amikor megláttam, hogy a Symphonic Metal Nights keretében nem csak a Visions Of Atlantis, hanem az “új” Xandria is fel fog lépni, felemás érzéseim voltak: egyrészt örültem, másrészt nem tudtam, hogy mire számítsak.

Viszonylag későn kapcsolódtam be a Xandria-imádók körébe: 2016-ban jött velem először szembe a Nightfall klipje a YouTube-on, egyből beleszerettem az együttes hangzásba és képi világába. Számomra nagyon fontos, hogy az együttes zenéje és megjelenése szimbiózisban legyen. Az előző énekesnő, Dianne van Giersbergen hangja, sminkje és ruházata számomra maga volt a megtestesült Xandria. Élénken él bennem, amikor 2017-ben az utolsó pillanatban a párommal úgy döntöttünk, hogy személyes okok miatt végül nem megyünk le Dunaújvárosba, a Rockmaratonra – úgy voltam vele, hogy biztos lesz még erre lehetőségünk. Mint ismeretes, a német szimfonikus metálegyüttesnek ez volt az utolsó fellépése Dianne-nel (aki szeptemberben egy igencsak emocionálisra sikeredett hangüzenetben jelentette be, hogy elhagyja a Xandriát) és sokáig az is kérdéses volt, hogy folytatják-e egyáltalán. Én pár havonta mindig felnéztem a közösségi oldalaikra, hátha lehet olvasni róluk valami infót, akár a kommentek között is, de mindig csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy nincsenek új hírek. Idén májusban számomra nagy meglepetés volt a visszatérésről, illetve az új énekesnőről, Ambre Vourvahisról szóló bejelentés.

Nekem úgy tűnt, hogy Ambre nagyon izgult, ami érthető, hiszen nem tudhatta, hogyan fogja őt a közönség fogadni. Ráadásul ha nem volt még elég nyomás rajta, de betegség is tetézte budapesti debütálását. Ennek ellenére nagyon korrektül lenyomta a koncertet, végig élt és táncolt a színpadon. Néha éreztem, hogy a Xandria-klasszikusokkal küszködik, de nem hinném, hogy a hangi adottságok miatt. Látszott, hogy nagyon igyekezett megfelelni, többször megköszönte a rajongók lelkes biztatását. A koncertjük alatt kétszer is elkezdte egy kisebb-nagyobb csoport a “pálinka” szót kántálni, amit sem ő, sem pedig az együttes tapasztaltabb tagjai nem tudtak értelmezni, de ezt is inkább udvariasan megköszönte. (Egy mellettem álló úriember mondta a barátjának, hogy “úgy látszik ezt ma minden együttes megkapja”, így feltételezem, hogy az este nyitóprodukcióját, a Ye Banished Privateers-t is boldogították ezzel – igaz, én róluk sajnos lemaradtam).

@mytoucheblog

The Hungarian crowd started chanting the name of a popular Hungarian drink and the band had no idea what’s going on 😂 #xandria #xandriafan #concert #hungariantiktok #trolling #symphonicmetal #femalefrontedmetal

♬ eredeti hang – mytoucheblog

Nehéz helyzetben volt a zenekar, de elsősorban Ambre: vitathatatlan tény, hogy egy olyan együttesnél, mint a Xandria, a frontasszony viszi a show-t és elődje legendás volt ebben. Éppen ezért nem is tudhatta, hogy mire számíthat. Azonban (a közönséget elnézve) aggodalomra nem sok oka volt, a hallgatóság nagy része elégedetten nyugtázta az eredményt a koncert után. Számomra egyébként az egyik legnagyobb meglepetés a hörgés volt – elsőre meglepett és talán kicsit távolinak is tűnt az együttes stílusától, azonban szépen beleépítették a koncertélménybe.

Setlist:

1. You Will Never Be Our God
2. Death to the Holy
3. Reborn
4. Nightfall
5. Now & Forever
6. Save My Life
7. The Undiscovered Land
8. Ghosts
9. Ravenheart
10. Valentine

Ha a júliusi koncert kifejezetten jó volt és jól szólt, akkor a mostani fellépésük a csúcsok csúcsa volt. Clémentine hangja kristálytisztán szólt, elemében volt és végig kommunikált a közönséggel. Tapasztalt előadó lévén mindig próbált a fénybe állni, hogy a fotósok könnyebben tudjanak róla jó képeket készíteni (igen, az évek és a rutin – apróságnak tűnhet, de például Ambre tapasztalatlansága ott is tetten érhető, hogy sokszor takarta ki az arcát a kezével, illetve a legtöbbször sötétben állt). Fekete outfitje nem fenyegetően, hanem királynőien hatott – mindenki fölé magasodott és gesztusaival vezényelte nemcsak a zenésztársait, hanem a közönséget is. Igaz, hogy Clémentine 2013 óta tagja már a Visions Of Atlantisnak, azonban úgy érzem, hogy csak most értek “össze”. Hihetetlen az is, amit Michele Guaitolival alkotnak a színpadon, néha úgy éreztem, hogy egy külön színházi produkcióban van részünk. Hibátlan és lebilincselő produkciót hoztak Budapestre, amivel felmelegítették a fagyos éjszakát. Én ezek után már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mikor láthatjuk majd az első arénás koncertjüket (akár supportként) – érzem, hogy bennük még bőven van lehetőség, ami csak most kezd kibontakozni.

Setlist:

1. Master The Hurricane
2. New Dawn
3. A Life Of Our Own
4. Clocks
5. The Silent Mutiny
6. In My World
7. The Deep & The Dark
8. A Journey To Remember
9. Mercy
10. Heroes Of The Dawn
11. Freedom
12. Melancholy Angel
13. Pirates Will Return
14. Legion Of The Seas

A koncert képgalériája ide kattintva elérhető.

Fotók: Tepliczky Péter