Életemben nem készítettem ennyi jegyzetet, mint most, a koncert alatt. No, nem azért, mert nem élveztem, sőt! Az egyik legkülönlegesebb koncertélményben volt részem, és többek között bebizonyosodott: XXI. századi technika ide, csiricsáré látványvilág oda, ha egy tehetséges zenész áll ki a színpadra mindenféle fancy dolog nélkül, akkor is el tudja rabolni a közönség szívét.
Katarzis – ezt a szót az első szám végén már felírtam. Az emelkedett lelkiállapothoz kell az előadó és a néző is, és olyat még nem tapasztaltam, hogy ez már a koncert elején végbe menjen, ráadásul az első előzenekarnál… Ami egyszemélyes volt… Lili Refrain pontosan 19:00-kor nyitotta meg az estét. Bevallom, első ránézésre nem számítottam semmi kiemelkedőre, emiatt pedig utólag kicsit szégyellem is magam – viszont ahogy hallottam, nem csak én voltam ezzel egyedül. Első ránézésre az Agymenők bevadult/elemósodott Amyjére emlékeztetett, azonban a külsőségekről hamar elterelte az ember figyelmét a zenéje. Lili jelenleg is Rómában él, 2007 óta zenél szólóban, az évek alatt összesen 5 lemeze jelent meg. Visszagondolva kifejezetten hatásos és jól kigondolt a teljesen fekete, bő ruházata, amihez vörös arcfestés és karakteres frufru párosul. Ha ad az ember neki esélyt, akkor percek alatt berántja a maga világába, ahonnan utána nincs szabadulás. Nem véletlen, hogy a közönség őrjöngve tapsolt neki. Magasra tette a lécet Lili ezzel a produkcióval, és most ellövöm előre a poént: hiába egy sokkal népszerűbb előadó következett utána, neki nem sikerült megugrania ezt a lécet. Ez azonban nem volt probléma, hiszen a léc nagyon magasan volt és hiába nem ütötte meg (számomra) az első produkció színvonalát, ennek ellenére kiemelkedő volt.
Setlist (sajnos nem teljes, csak ezt a négy számot találtam felsorolva):
- Ichor
- Mami Wata
- Terra 2.0
- Travellers
Az este második fellépője név szerint Eivør Pálsdóttir volt. A 39 éves feröeri zenész hazájában rendkívül népszerű, de természetesen nemzetközi rajongótáborral is rendelkezik, gyakran nevezik a “feröeri Björknek” is, jelenleg Skandinávia egyik legjelentősebb énekeseként tartják számon. Érdekesség, hogy nem csak zenével foglalkozik, hiszen szívesen fest és költ saját verseket is. 15 éves volt, amikor elhatározta, hogy otthagyja az iskolát és teljes életét a zenének szenteli. Legutóbbi lemeze 2020-ban jelent meg.
Kétségtelen, hogy megjelenése sokkal profibbnak hatott, csodálatos ruhában lépett színpadra és a tudásával pillanatok alatt mindenkit levett a lábáról. Hatalmas kontraszt volt Lilihez képest, a szó minden értelmében: itt már megjelentek színek, a fénytechnikusok is több színnel dolgoztak, profin össze volt rakva. Nem maradt bennem a koncert után kérdés, hogy miért hordozza tenyerén hazája Eivørt, lenyűgöző zenész, a hangja pedig tisztább volt, mint az új-zélandi Blue Lake vize. Éppen ezért sokat gondolkodtam azon, hogy az ő előadása miért nem hatott rám akkora erővel, mint Lilié, aztán rájöttem: Lili Refrain zenéje és tehetsége a legnagyobb lendülettel vágott arcon, amikor megláttam nem számítottam igazából semmire, míg Eivør esetében tudtam, hogy egy színtiszta, profi produkcióra számíthatok majd. Így is lett. Az etapja végén eszembe jutott, hogy az este tematikája lehetne akár a “harcos nők éjszakája” is, nem lehetett volna egy ilyen alcímmel mellélőni.
Setlist:
- Memories of Mother
- The Last Kingdom
- Salt
- Lívstræðrir
- Í Tokuni
- Gullspunnin
- Trøllabundin
Az est fénypontja pedig nem más volt, mint a Heilung. Itt persze meg se kellett várni az első szám végét, már az intrónál őrjöngés fogadta az előadókat. Az együttes neve németül “gyógyítást” jelent, ami tényleg nem áll távol tőlük: éppen életem egyik rendkívül nehéz időszakát élem, viszont túlzás nélkül írhatom, hogy az előadásuk átlendített a holtponton és teljesen új erőre kaptam utána. Egy ilyen látványos és zseniális együttes esetében nehéz egyébként bármit is írni, mert
- az ember egy pillanatra se veszi le a szemét róluk azért, hogy jegyzeteljen, mert félő, hogy valamiről lemarad;
- annyi impulzus éri a nézőt egy ilyen volumenű koncerten, hogy végül csak teljes egészében tud visszagondolni rá, konkrét elemeket nagyon nehéz (legalábbis nekem) kiemelni;
- a Heilung előadása szó szerint hipnotikus erővel hatott rám.
Azt hozzátenném, hogy a műfajnak egyébként nem vagyok hatalmas rajongója, a Heilung az egyetlen, ami tényleg leköt és vonz. Ez valószínűleg a rendkívül jól átgondolt, megtervezett hang- és látványvilágnak is köszönhető. Habár az együttes 2014-ben alakult, az első koncertjükre csak 2017-ben került sor, ami azonnal sikert aratott, nem csak a rajongók, hanem szakmai körökben is: a Metal Hammer 2017 tíz legjobb élő koncertje közé sorolta. Az együttes tagjai olyan ruhákat hordanak, amelyek hiteles reprodukciói az északi bronzkori ruházatoknak. Érdekesség még, hogy csak olyan hangszereket használnak, amelyek a vaskorban is elérhetőek voltak az emberek számára. Egy 2018-as interjúban beszéltek arról is, hogy jelenleg milyen hangszereket használnak, ezek közül a legérdekesebbek:
- Az egyik dobon lóbőr van, amit emberi vérrel festettek.
- Valódi csontokat is használnak zenélésre, köztük emberi alkarcsontot is.
- Agyarcsörgő is van a repertoárban, ami emberi hamuval van töltve.
- Illetve egyéb, templomokból származó régiségek is színesítik a hangszerpalettát.
Nem tudom, hogy a fenti állítások/érdekességek mennyire igazak és mennyi bennük a marketing szöveg, egyet viszont tudok: a rituáléjuk működött, és most megtapasztaltam a saját bőrömön is azt, hogy mennyit jelent a zene gyógyító ereje.
Setlist:
- Opening Ceremony
- In Maidjan
- Alfadhirhaiti
- Asja
- Krigsgaldr
- Hakkerskaldyr
- Svanrand
- Norupo
- Othan
- Traust
- Anoana
- Galgaldr
- Elddansurin
- Hamrer Hippyer
- Closing Ceremony
A teljes képgaléria ide kattintva elérhető.
Szöveg: Szeleczky Afrodite
Képek: Tepliczky Péter / MyTouché Blog
MyTouché Blog 